Hiszek a sorsban – még a nevünkben is benne van!
Gyerekként a divatrajzokkal kezdődött, tíz évig a külkereskedelemmel folytatódott. Négy éve, a kisgyermekeim születése pedig elhozta a fordulópontot, vissza a gyökerekhez. Újra felfedeztem azt, hogy miben lelem örömömet, hogyan tudok értéket teremteni, kiteljesedni. Egy varázslatos utazás vette kezdetét, melyben hiszem, hogy megtaláltam a hivatásomat. Stílusszakértőként folyamatosan „utazok”. Látom a boldog pillanatokat, a megkönnyebbülés könnyeit legördülni az arcokon, részese vagyok új kezdeteknek, befogadásnak és elengedésnek. A boldog leveleknek, melyben anyukájára büszke nagylányról, a vágyott pozíciót elért nőről, hosszú évek magányát feledő új párkapcsolatról olvasok.
A stíluskommunikátor szak lehetőséget ad számomra, hogy azt a hihetetlen tudást, amellyel az oktatóink rendelkeznek, magamba szívhassam, és egy lepke szárnycsapásaként tovább rezegtessem a világ felé, többet, jobbat, értékesebbet adva.
Mi a sorsom? Egy kedves ügyfelem küldte az alábbi idézetet Takács Tibor Sorsunk a nevünkben c. könyvéből, amely tűpontosan szíven talált: ”… Akkor oldja meg jól a feladatát, ha a kapott lehetőségeket mások javára tudja fordítani. …”
